Amióta már csak az eszemet tudom, világ életemben mindig arra készültem, hogy séf leszek. Nem szakács, séf. Már kiskoromban az időm legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy főzőcskéztem a család tagjainak. Hol homokból, hol sárból a kezdetek kezdetén, később azonban már hat-hét évesen komolyan be is álltam a konyhába, és amit csak tudtam elkészítettem a család tagjai számára. Egyre ügyesebb és ügyesebb lettem, ezt a szüleim is látták, és amikor még 14 éves koromhoz közeledve sem a foci volt előrébb, hanem hogy valami finom vasárnapi ebédet vagy épp pénteki vacsorát készítsek a család számára, akkor belátták, valóban séfnek készülök, és nem valami hóbort vagy fellángolás, amit nap mint nap hallanak tőlem. Így már nem bánták, hogy olyan jellegű iskolába menjek, ami ezeket a vágyakat készíti elő.
Ma már elmondhatom, hogy az út nagyobb részén túl vagyok, vagyis a tanulmányaim nagyrészt befejeződtek. Azért írom, hogy nagyrészt, mert a valódi vizsgák és az igazi tanulmányok egy séf számára a konyhában leselkednek rá. Meg kell állnunk a helyünk ebben a könnyűnek nem nevezhető világban. Számtalan kudarc és félresikerült próbálkozás vár minden olyan séfre, aki valóba nagyra akar törni és én ezt jól tudom. Nem is olyan régen pedig kaptam valamit, ami hatalmas erőt és lendületet ad számomra, pedig mondhatnánk, csak egy egyszerű munkaruha. A nagyszüleim ugyanis csináltattak nekem az ajandekozd.hu csapata segítségével egy valódi egyedi, névre szóló séf kabátot. Mondanom sem kell, hogy kibontva először fülig ért a szám, aztán könnybe lábadt a szemem. Hatalmas élmény volt átélni azt a pillanatot, amikor kibontottam az ajándékot és valóra vált a gyerekkori álmom, hogy a nagyszüleimtől kapok egy névreszóló munkaruhát, amiben azóta is minden nap egyre ügyesebben és ügyesebben gyűröm le az akadályokat a konyhában.